Az Arsenal ismét Magyarországra jött vendégségbe és akárcsak tavaly, idén is a Szombathelyi Haladás csapatával csapott össze.

Az Arsenal Ausztriában edzőtáborozott, tehát a Magyarországra utazás épp kézenfekvő volt, hisz nem kellett nagy utat megtenni a tábortól Szombathelyig. A jegyeket a meccs előtt 1 héttel kezdték árusítani.

A tavalyi találkozón teltház volt (12 000 ember). Idén mindössze 5-6000 látogatott ki a meccsre. A szurkolók visszafogták magukat, így a rendőröknek és a biztonságiaknek nem kellett közbelépni.

Az elkövetkezendő sorokban a saját élményeimet, észrevételeimet, gondolataimat osztom meg veletek:

Szombathely a lakhelyemhez képest az ország másik felében van, tehát eljutni oda egy nagy vállakozás volt. Egy ideig úgy volt, hogy nem megoldható az út, ugyanis a meccs napján korán kellett volna indulnom és a meccs után is elég rosszul volt a vonat indulás. Végül meg lett oldva.

Vasárnap reggel indultam Tatára. Átszállással, várakozással együtt több, mint  7 órát utaztam. Hétfőn reggel indultam Tatáról Szombathelyre, majd 2 óra utazást követően megérkeztem. Az állomáson találkoztam az oldal egyik látogatójával, Gergővel(ground89), aztán elindultunk megkeresni Andrewet. Miután találkoztunk, Zsófi, Andrew, Gergő és én elindultunk a stadion irányába.

A stadionhoz fél 5-re értünk oda, de kapunyitás csak 5-kor volt. Miután bejutotottunk, elindultunk a Tribün mögé, mert tudtuk, hogy oda érkezik az Arsenal busza és tudtuk, hogy ha lesz autogramm osztás, akkor az ott fog történni.

Megérkezett a busz, előtte és utána rendőrök és biztonsági emberek mentek. A busz megállt, majd egy kordonnal elzárták az utat, hogy a látogatók ne tudjanak közelebb férkőzni. Az Arsenal játékosok egyenként szálltak le és mentek be a stadionba. Egyedül van Persie nem az öltöző irányába indult. Ő elindult a szurkolók irányába, majd a biztonságiak visszaküldték. Az autogramm osztás elmaradt, így mentünk oda, ahova a jegyünk szólt, az álló szektorba.

A játékosok pár percen belül megérkeztek a pályára, majd elkezdtek melegíteni. Akkor kezdett tudatosulni bennem a gondolat: ismét látom az Arsenal élőben.. Arsavin, RvP, Sagna, Gallas, Toure... mind ottvoltak tőlünk pár méterre. Bendtner és Sagna közvetlen közel, a futó pályára is kimentek, de nem intettek és nem reagáltak semmit, amikor a szurkolók nevükön szólították őket. Több Arsenal drukker volt körülöttem, kiabáltuk: Kolo-Kolo, Toure intett és tapsolt.. -Egy szép gesztus volt tőle.

Pár perc múlva elkezdődött a találkozó. Az Arsenal erős összeállításban lépett pályára. A sérülésből felépülő Eduardo kezdő volt. Az Arsenal az első félidőben 4 gólt lőtt: Bendtner és Eduardo is egyaránt 2-2 góllal mutatkoztak be a Rohonci úton. A 2. félidőben van Persie is betalált 11-esből. A Haladás előtt nagy lehetőség állt, amikor a játékvezető befújt egy 11-est.. A Hali játékosa kihagyta a büntetőt, tehát rúgott gól nélkül zárták a találkozót a hazaiak.

 A meccs egésze alatt az Arsenal dominált, a győzelmet teljes mértékben megérdemelték az Ágyúsok.

A meccs 2. félidejében észrevettem, hogy az Arsenal nem csak az egyérintős játékot játszotta, hanem ívelgettek, a kapu előtt pedig beívelték a labdát. Senderos pedig védekező középpályást játszott. Vermaelennek sok fontos szerelése volt, Traore sokat futott és jól játszott. Bendtner nem sokat érintkezett a labdával, de ígyis lőtt 2 gólt, ami dícséretes. Wilshere és Ramsey nem hiába kapnak ennyi lehetőséget. -megérdemlik.

Egy újabb álmom teljesült, mikor megláttam Gallast, Touret, Persiet, Arsavint és a többi sztárt. Az elmúlt szezonban nem volt ennyi 'nagy név', de ez nem számít. A tavalyi csapat is az Arsenal játékosaiból állt, az Arsenalért játszottak és a mez bal oldalán, a szívük felett az Arsenal címere volt.

Jó volt látni a csapatot, örülök, hogy átélhettem azt a napot. A kezdeti nehézségek (utazás megoldása) ellenére is azt mondom, hogy megérte elmenni, jó volt ottlenni.