A goal.com szerkesztője, Greg Ptolomey a meseszerű Walt Disney -jelenségről beszélt. Íme az iróniában bővelkedő cikk:

Az idei átigazolási szezon kicsit különbözik az eddigiektől. Talán most  értünk el egy a holdtöltéhez hasonlítható jelenséget a futballvilágban - ugyanis mindenki megkergült Európában.

A klubok olyan döntéseket hoznak, melyeket januárra nagyon meg fognak bánni, és a klubelnökök többsége megkopasztva várja majd az Újévet.

A jelenség mögötti kiváltó tényezők teljesen egyértelműek. A Premier League nagyágyúi meghódították Európát és a világot, míg az olaszok meghanyatlottak a nemzetközi porondon. Valahogy azonban a még zöldfülű Pep Guardiola megszerezte a spanyoloknak a Bajnokok Ligája trófeáját, mely sokakat elgondolkodtatott, sokakat feltüzelt.

Jelenleg a klubok ezt a boldogságot akarják pénzért megvásárolni, remélve, hogy a jótündér az ő csapatukat fogja ledközelebb sikeressé varázsolni.

Másrészt a mai világgazdasági helyzetnek köszönhetően a klubok a legextrémebb módon hozzák döntéseiket. Néhányan homokba dugják fejüket és visszahúzódnak, mások pedig aranyból építenek utakat, hogy azon versenyezzenek Ferrarijaikkal.

A világ közepét jelenleg a Real Madrid és Florentino Perez alkotják, hiszen úgy tűnik arra készülnek, hogy térdre kényszerítsék a futballvilágot. Egyszer Steve McManaman írta körül a Galactico első hullámát a 'Real Madrid Diznifikációjaként', melyet most további varázslás követhet.

Ez a jelenség azonban mára már rég kinőtte a spanyol fővárost, hiszen a hirtelen inflálódott áraknak - melyekhez a Madrid és az újonnan meggazdagodott Manchester City adták a szikrát - köszönhetően az átigazolási piac egésze 'diznifikálódni' látszik.

Nem tudok ellenállni, hogy így folytassam...

Sir Alex Ferguson belenézett varázstükrébe, és szokás szerint megkérdezte:

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, melyik a legjobb csapat a világon?

A póttükkör - hiszen az eredetit széttörte Cristiano Ronaldo - megmondta Fergie-nek, hogy jelenleg a Los Blanco (Real Madrid) a legjobb. A gonosz skót rögvest megparancsolta klubvezetőinek, hogy küldjenek egy mérgezett almát a Bernabeu-ba. A legkézenfekvőbb megoldás a fiatal portugál hercegben rejlett, akiről kiderült, hogy szíve már régóta a Los Merengues-é. Később Sir Alex Ferguson szájából a következők hangozhattak el:

Ez a mese valahol hibádzik. Hol vannak a törpök?

A következő egy másik történet, amely idén nyáron már sokadszorra játszódik le, annyi azonban biztos, hogy a mai napig Gareth Barry orra nőtt a leghosszabbra. Martin O'Neill a fafaragó a mesében, aki már egy ideje azon dolgozik, hogy bábjaiból igazi férfit faragjon, de a makacs Gareth inkább az Élvezet Szigetét választja, hogy szerepelhessen a Bajnokok Ligájában, más világoskékbe öltözött kiváncsi fiatalokkal egyetemben, akik remélik, hogy nem változtatják őket a Premier League szamárjaivá. A legtöbb játékos egyébként abba a hibába esik, hogy azt gondolják ügynökeikről, hogy olyanok, mint Jiminy Cricket, holott inkább hasonlítanak Ká-ra, a kígyóra.

Folytathatnám ezt az irónikus elbeszélést azzal, hogy Michael Owent Pán Péterhez, Arséne Wengert Buzz Lightyear-hez (hiszen Ágyúsai egyelőre nem váltak be, mégis milliók tartják szuperhősnek), Roman Abramovichot Dagobert bácsihoz (hiszen egyesek a pénzében úszkálnak), Carlos Tevez-t Quasimodohoz (bocs, a Citynél való bemutatkozásakor remekül nézett ki) hasonlítgatom. De nem fogom.

Helyette inkább megnézzük az angol csapatok helyzetét az átigazolási piacon, és megnézzük, hogyan és mennyiből válthatnák valóra legszebb álmaikat.

Az Old Traffordon Fergie már pótolta Ronaldot és Tevez-t azzal, hogy leigazolta Antonio Valencia-t és Michael Owent. Elnézve ezt a pótlási stratégiát, úgy tűnik a skót vakon hisz abban, hogy a régi módszer a legjobb módszer. Bár már az örök klasszikusnak hitt Disney-filmek is számítógépes 3d-animációkká fejlődtek, bízzunk benne, hogy Fergie meséje valóban időtálló lesz.

Időközben Benitez leigazolta Glen Johnsont. Ő is belekóstolt az idei átigazolási piacba, és felfedezte, mennyire megbolondult mindenki. A vörösingesek nem voltak elég kitartóak tavaly az átigazolásoknál, de idén tovább növelnék spanyol haderejüknek létszámát, Xabi Alonsot és Javier Mascheranot pedig igyekszik megtartani. Idővel megtudjuk, kordában tudja-e majd tartani a nyáját.

Az Arsenal két eszme között ingadozik. Kétségkívül - a Barcához hasonlóan - Arséne Wenger csapata áll a legközelebb a sikerekhez, mindenesetre a sikerekhez néhány tapasztalt és erős játékos leigazolása elengedhetetlen a csapat számára.

Európáról sem szabad levenni a szemünk, hiszen a Bajnokok Ligája a legnagyobb Sohaország mind közül. Ha valamely országban egy átigazolással mélyen a zsebbe nyúlnak, az általában Angliára is kihat, hiszen akkor a négy nagycsapat is megpróbálja ellensúlyozni az erőviszonyokat.

Persze ott van a Manchester City is, akik megpróbálják megtörni a nagy négyes állandóságát, és azt kell mondani, egyelőre egész ésszerűen költekeztek. Más kérdés, hogy bármely Galactico-hoz hasonló egyeduralom bukása abban rejlik, hogy nehéz tartani a színvonalat. Még egy csatár vásárlása a bukást jelentheti a klub számára, hiszen egy - esetlegesen -  John Terry nem fogja tudni megoldani a védelmi problémákat egy személyben. Mark Hughes mégis úgy tűnik tartja szavát, és valószínűleg idén már lesz elég potenciál a sztárokkal feltuningolt csapatban ahhoz, hogy idegenben is elegendő pontot szerezzenek.

Bármi is legyen, még mindig valamivel jobb az üzleti érzékük, mint a Milannak, akik azért, ahhoz képest, hogy eleinte ők voltak a helyzet magaslatán, elég sokat bukhattak a Káká-üzleten.

Továbblépünk Harry Redknapp csapatára, aki a hírek szerint kivetette hálóját a már öregedő Patrick Vieirára, de Klaas-Jan Huntelaar is még szóba jöhet.

A Chelsea egyelőre úgy gondolja, hogy ők a Milan harmadik óriása. Carlo Ancelotti érkezésével szóbakerült Pato és Pirlo érkezése is. A kékek egykori menedzsere, José Mourinho pedig úgy döntött, felzavarja a vizet azzal, hogy az Inter egész kerete átmegy a Stamford Bridge-re egykori szolgálataiért cserébe.

Többé kevésbé ez a jelenlegi helyzet. Egy hatalmas Disney-landi parádé, Szörnyella de Frászokkal, WALL-E-kel és klubelnökökkel zsúfolásig tömve, akik abban bíznak, hogy nem egy Micky Egér csapatot képviselnek.

A határ a mese és valóság között teljesen elmosódott, az élvonalban valószínűleg nem fogunk tisztán látni egészen az elkövetkezendő szezon végéig. Az élet azonban megy tovább. Ez egy teljesen új világ, ahol minden ember macska nem lehet. Hakuna Matata.