Valamikor, amikor még kisebb voltam, persze már az általános iskola padjait koptattam, eszembe ötlött, hogy jó lenne egy olyan csapatot találni klubszinten, amelynek drukkolhatok, és megnyerő játékra képesek. 2003-ban, mikor májusban a Manchester United lett a bajnok, senki nem számított a következő szezonban elért veretlenül megnyert PL-címre. Nem emlékszem tisztán, melyik találkozón szerettem bele az együttesbe, de a 2002/03-as szezon meccseit már nagyjából figyeltem, és az Arsenal játéka tetszett meg a legjobban. Az ismert későbbi felejthetetlen élmények pedig már jöttek. Néhány kérdés azért felmerül: miért éppen ők? Miért nem a hallatlanul sikeres MU? Miért nem a szép múlttal rendelkező Liverpool? Miért nem a feltörekvő Chelsea? A következő paragrafusok megmagyarázzák.

Nehéz elkezdeni, hiszen az Arsenal szeretete sokrétű, és többféle forrásból fakad. A légkör a legelső, amelyet meg lehet említeni, és a Highbury légköre annak idején elképesztő volt. Minden egyes gól egy csoda volt hazai pályán, mikor a régi stílusú arénában ezrek üvöltöttek fel: "Yeeeah!!!" Ugye megvan? Akkoriban nemcsak ez volt lényeges, hanem az is, hogy igazi egyéniségek voltak a csapatban, akik egyből magukkal ragadtak. Henry, Reyes, Pires, Parlour, Ljungberg, Bergkamp, Vieira, és még sorolhatnám vég nélkül és a teljesség igénye nélkül a neveket. Nem azt állítom, hogy a mostani játékosokkal nem vagyok megelégedve, vagy nem tetszik a játékuk, csak mindössze arról van szó, hogy az az Arsenal valami eszméletlen volt. Sok szép emléket őrzök, amelyek következő blogírásaim táptalajául szolgálnak majd. Az edzőnk, Arsene Wenger is egy nagszerű egyéniség, jó taktikai érzékkel, és a legfőbb erénye az, hogy nagyon jó szeme van a fiatalokhoz, amelyből főleg mostanában profitálunk sokat. Ezen írásban most érkeztem el oda, hogy a legfontosabb dolgot kiemeljem, ami miatt az Arsenalt megszerettem. A csapatszellem, valamint az emberség az. Az ember úgy érzi, ha az Arsenalnak szurkol, mintha egy családba csöppent volna. A gárda tagjai páratlanul klassz emberek egytől egyig, és ez nem változott az évek alatt. Egymást segítik, harcolnak a kitűzött célért, humorérzékük is van, ezt egy-egy nyilatkozatban is bizonyítják. A média és az internet pedig nyílván közelebb hozza az emberhez a csapatot. A szép játék is rendkívül lényeges, a nagy gólok, a szemkápráztató cselek, a pompás egyérintőzések. Ez az Arsenal!

Köszönöm, hogy végigolvastátok, Matthew voltam.